Aki olvassa a blogot, talán emlékszik rá, mennyit küzdöttem egy aprócskának tűnő hibával, mellyel sokan talán nem is foglalkoznának, vagy letudnák egy "hát ez ilyen"-nel, meg, hogy "öreg és lelke" van. A finom gázadásra történő fuldoklásra gondolok, mely kisebb-nagyobb mértékben, de a karburáror-felújítás óta megvan. Azaz már csak volt.

Miután még Peti haveromnál is előjött egy igen rejtélyes hiba, és hetekig csak a fejét vakargatta, hogy mi az úristen lehet, igazán nem szégyellem, hogy én sem jöttem rá hamarabb, Neki más jellegű gondja volt. Nekem csak finom induláskor fuldoklott néha a gép, ha rántottam egyet a gázkaron, utána szépen vette a lapot. Neki simán indult, viszont 4-5ezres fordulatnál lehörgött, mint egy - idézem - terhes elefánt. Egyik motorszerelő sulis társamról váratlanul kiderült, vett egy XBR-t és megjárta vele Svédországot. Ez önmagában több teljes értékű poszt is lehetne, de most nem ezért jutott eszembe, hanem mert ő is Petiéhez hasonló hibáról számolt be, lehörög a gépezet. Aztán Levi keresett fel kis műhelyemben, hogy most már ugyan nézzek már rá, mert túl van igen költséges motorfelújításon, és azóta ledadog neki, mintha tiltásig forgatná, ha lenne benne tiltás 4500-nál. :) Vagyis kijelenthetjük, típushibáról van szó, és ugyan nem triviális, de Peti végül csak rájött, én meg csak a homlokomra csaphattam, miért nem ugrott be hamarabb...

Az emberi nagyság ott kezdődik, hogy felismerjük és büszkén felvállaljuk gyengeségeinket és hibáinkat. Az egyetlen módja a fejlődésnek, ha szembeszállunk tökéletlenségünkkel, hiszen csak így tudjuk legyőzni ezeket és tovább-, feljebb lépni. De hogy jön ez ide?! Hát, csak olvass tovább, ígérem, ez most nem lesz olyan hosszú!

Ott tartottam, hogy miután logikusan, racionálisan és következetesen orvosoltam minden vélt vagy valós problémát a motoron, két bosszantó aprósággal nem tudtam zöldágra vergődni: nehéz indítás hideg motorral és alapjáratból indulásnál lehörgés meleg motorral. A motor így is szuper, és sokkal jobb, mint valaha, de nem tökéletes, tehát számomra elfogadhatatlan! :)

A hidegen nehezen indulás azóta megvan, hogy megvettem a motort, a meleg motorral alapjáratról indulásnál történő lehörgés viszont új, egy dolog azonban közös bennük: Ahogy javítottam a ténylegesen létező problémákon, mindkettő úgy lett egyre erősebb és erősebb. Vagyis, minél jobb lett a motorom, annál jelentősebben kerültek elő ezek, így jutottam el a gyújtás jeladóig, mint utolsó láncszem, hát nekifogtam. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, hogy kerültem ide!

Nemrég említettem, miért is nem jó, ha falsot szív a motor: a szegényedő keverék nagy hőterhelése károsíthatja a motrot. :) Első körben a kipufogószelepek adják meg magukat, aztán jöhet a többi. Ha például ilyen nagyon vagány RFVC felirat van a hengerfejünkbe öntve, mint itt a fenti a képen, akkor gondolkodhatunk. RFVC, mit is jelent? Radial Four Valve (Combustion) Chamber, vagyis a hengerfejben a 2 szívó és 2 kipufogó szelep körkörösen van elhelyezve, középen a gyertyafurattal. Kiszámolták a mérnök urak, hogy így hatékonyabb lesz a gázcsere, vagyis kedvezőbb a teljesítmény. Tényleg jól megy a moci, abban nincs is hiba. Húú, de milyen jól! Sajnos viszont hátránya is van a technológiának: a gyertyamenet és a szelepfészkek között nincs túl sok anyag, mondjuk szemre olyan 3mm lehet. 80-100ezer km, hőterhelés, anyagfáradás, repedés.

Aki olvassa a blogot, talán még emlékszik rá, hogy előző német tulajdonosa azért adta el nekem kb. negyedáron ezt a gépet, mert hibás: csörög a vezérműlánc és el van tömődve a karburátor. Azóta eltelt négy év és kb. 20.000 km, és hát a vezérműlánc azóta is köszöni szépen, remekül érzi magát, a karburátor is teszi a dolgát, a fogyasztás is gyári értéken van, így még gyertyát sem cseréltem benne.

A gyakorlatban ugyan nem mindig sikerül megállnom, de az elvet már magaménak érzem annak a remek gondolatnak, melyet Péter mesteremtől tanultam: "Ami működik, azt nem piszkáljuk!" Mostanában viszont feltűnt, hogy indulásnál kissé mintha lomha lenne a gépezet, így végre találtam magamnak indokot egy kis karbi pucolásra, meg gyertya cserére.

Tulajdonképpen nem volt komolyabb bajom a keverékképzéssel, de mióta csak megvan, hidegen mindig is kissé nehezen indult, meg különben is, ha már minden ilyen patent, pont a karbi ne legyen szép tiszta?

Volt egy szabad délelőttöm, nekiugrottam, hisz nem ez az első XBR karburátor a kezemben, megküzdöttem már a duplával meg a kvartettel is, nem nagy ügy.

Ki is kaptam rögtön, szétszedtem, és hát...khm... rögtön láttam, hogy nem fog neki ártani. Így néztek ugyanis ki a fúvókáim.

Gus kérdezte egyszer: hogy lehet az, hogy kuplungot cserélni van időm, de a motort meg nem mosom le soha, pedig az csak 10 perc. A kérdés jogos, elsőre valóban nehezen érthető, ha ennyi energiát fordítok rá, hogy a gép műszakilag kifogástalan legyen, miért nem ápolom gyakrabban külsőre is, azt nem érdemli meg szegény? A válasz azonban jóval összetettebb, mint elsőre gondolnánk, ezért úgy döntöttem, írok róla egy teljes posztot, lesz, ami lesz.

Hú, de rég írtam, na mindegy. Ott hagytam abba, hogy Gusszal gurultunk egy rövidet, és mennyire jó volt. Azt már nem meséltem el, hogy pár hétre rá elmentünk egy hosszabbat is motorozni, Esztergom lett a cél, és természetesen a hegyeken átmenő utat választottuk, hát...fantasztikus volt. Kicsit nehéz is erről mit írni, ezt tényleg meg kell élni, nincs olyan fotó, videó, mely bármit is visszaadna egy kanyargós erdei motorozásból.

Kedden gurultunk egyet Gus-szal csak itt, a budai hegyekben. Igazi kis ad-hoc mini találkozó volt, mégis nagy élmény volt egy kis kikapcsolódás a szürke hétköznapokban.

A tervezett út Budapest-Budaörs-Budakeszi-Budapest volt, de ha összesen 30 km-t megy az ember, minden kis kanyar számít, ezért a BAH csomóponti találkozó után még a Budaörsi úti csúcsforgalmas-aluljáróépítős szenvedését is inkább elcseréltük egy kicsit hosszabb, de vállalhatóbb útonalra a sashegyen át.

Az egész ott kezdődött, hogy megszívatott a kormány. Tudom, a kormányok már csak ilyenek, ez a mostani meg aztán különösen, de nem elég, hogy szét kellett szedni mindkét kormánykapcsolót és az összes vezetéket meg kellett toldani, hosszabb fékcső kellett és hosszabb bowdenek. Megjártam a Bovdendoktort is, aki drágán, de legalább szarul szarul dolgozott, és már majdnem minden klappolt, mikor észrevettem, hogy parkoláskor, vagyis lépésben, körfordulóknál, a kormány szélső állásai maguktól kiemelik a kuplungot, vagy éppen még akkor sem, ha behúzom a kuplungkart. Tehát itt is rövid a bovden, nincs mese. Gondoltam, ilyet még úgysem csináltam, megforrasztom én azt a bovdent, hát nem lehet az annyira bonyolult. És ha már itt tartok, megnézem a lamellákat is, nem koptak-e el véletlenül 86ezer km után. Hát de.

Mielőtt nekiestem volna, azért rákerestem, hogy is megy ez, és persze rögtön elsőként a Simson klub oldalán találtam egy szuper leírást a házilagos bovden készítésről. Ezúton is köszönöm a szerzőnek, hogy megosztotta a világgal! :)

Időben kicsit ugrálok most és még a következő néhány posztban is, ugyanis elég hektikusan volt időm a bejegyzéseket megírni, itt pedig nem tudok dátumot, sorrendet állítani, szóval nézzétek el ezt nekem! Ez a bejegyzés még valamikor ősszel íródott, csak nem volt időm befejezni, most viszont végre sikerült! Jó olvasást!

Gábor már úgy egy éve nyúzott, hogy menjünk el végre együtt motorozni, lehetőleg minél többen! Írtam is minden XBR Klub tagnak, de persze egy héttel a célidőpont előtt nem fűztem hozzá nagy reményeket, hogy sokan tudnának csatlakozni... Sajnos én is csak akkor tudtam meg, hogy kivételesen minden adott egy motoros kiruccanáshoz, de elhatároztam, hogy ha nem jön senki, én akkor is megyek. :)

Időben kicsit ugrálok most és még a következő néhány posztban is, ugyanis elég hektikusan volt időm a bejegyzéseket megírni, itt pedig nem tudok dátumot, sorrendet állítani, szóval nézzétek el ezt nekem! Ez a bejegyzés még valamikor nyáron íródott, csak nem volt időm befejezni, most viszont végre sikerült! Jó olvasást!

A kormány átalakítást követően, miután minden elektromos kábelt meg kellett toldanom, a bovdenek elég neccesen értek csak el a helyükre. Konkrétan a gázbovden balra tekert kormánynál leejtette a fordulatszámot, jobbra tekertnél meg megemelte. Én jobban szeretek a gázmarkolattal fordulatszámot állítani, ezért meg kellett hosszabbíttatnom a bovdeneket.

Elmentem a BovdenDoctorhoz, pedig már annyiszor megtanultam, hogy az önfényező nevek (Kulcskirály? Pizza King? Ász Kolbász?) legalábbis gyanúsak, de közel volt, kényelmes, gondoltam kipróbálom. A kuplungbovden épp elég hosszúnak tűnt, így a szívató és a két gázbovden felújítását kértem, ami lényegében a régi bovdenházak végein található szerelvények átszerelését jelenti egy új házba és új bovdenre. Biztos meg tudtam volna oldani házilag is, de nem akartam kísérleti úton megtapasztalni, hogy az általam életemben először forrasztott bovden az aktuális utam vajon mely szakaszán állít majd parkolópályára, így inkább kifizettem az elég borsos, darabonként 5ezer forintos árat. Egy ilyen bovden házzal együtt kb. egy ezres, 4000-ért meg le lehet vágni és rá lehet tenni a göböket a végére, hát istenem a jó munkát meg kell fizetni, biztos végtelen precíz a szerelés, azért ennyi.

Hát nem.

Időben kicsit ugrálok most és még a következő néhány posztban is, ugyanis elég hektikusan volt időm a bejegyzéseket megírni, itt pedig nem tudok dátumot, sorrendet állítani, szóval nézzétek el ezt nekem! Ez a bejegyzés még valamikor nyáron íródott, csak nem volt időm befejezni, most viszont végre sikerült! Jó olvasást! 

A kormánynyak-csapágyamról volt már szó? Imádtam, hogy ilyen könnyen fordul a kormány, de egy ideje éreztem fékezéskor, hogy kotyog az egész. Reméltem, hogy nem lesz csapágycsere, gondoltam megpróbálom meghúzni. A szervízkönyv úgy kezdi, hogy: bontsd szét a motor teljes elejét a csupasz vázig, húzd meg a csavart, és építsd vissza. :)

Hipp-hopp, eltelt két esztendő, mióta meglett az XBR, és gondoltam, ha már hamvas friss-diplomásból lassan MILFfé érik, igazán megérdemel egy kis extra törődést a kicsike, nehogy azt higgye szegény, hogy csak szolgál-szolgál, én meg kenyéren és vizen légszűrőn és olajon tartom, mint a haszonállatokat. Gondoltam a mindennapi funkcionális igénytelenségem mellett ideje kicsit a külcsínt is ápolni, hogy fokozza a belbecset.

Új ülés, új indexek

Így kapott az én drága XBR-em az elmúlt hónapokban egy  gyönyörű új ülést, új indexeket és egy minőségi szervizt is. Persze a kalandok ezúttal sem maradtak ki, úgyhogy csak tessék tovább olvasni!

Újabb remek vendégposztot hoztam el most nektek, ezúttal Gábor barátom tollából, aki, mint tudjuk, elhappolta előlem a világ legszebb XBR-jét, amit persze nem sajnálok tőle, hiszen ha nem tette volna, akkor én vettem volna meg, és akkor már nem lenne ilyen szép, mint most, vagyis a természet rendet tesz, mindenki azt kapja, amit megérdemel, az enyém szuper jó, de nem ilyen szép, bár biztos az lenne, ha tennék is érte valamit, de akkor már túlságosan félteném, és a kör bezárult.

Szóval Gábor hívott, hogy menjünk motorozni a Mátrába, persze Balatonon voltam, de ő egyedül is elment, és olvasva a beszámolóját, meg is tudom érteni. El is határoztam, hogy még az idén én is vele tartok egy újabb ilyesmi túrára, végül is, még sosem motoroztam igazán öncélúan és ez így nem maradhat tovább.

Következzen tehát Gábor túrája, vágatlanul, eredeti formájában. Jó mulatást!

(Szivacsos füldugót pedig gyógyszertárban lehet venni, narancssárga 3M-es, kb. 300 forint.;)

Korábban írtam már itt szeretett Mondeómról, amit 9 évnyi használat után tavaly nyáron egy hónap alatt ketten is megtörtek.
A kártérítésekből szépen ki tudtam lakatoltatni, tényleg makulátlan lett kívülről, de sajnos az aktuális olajcserénél összeírt kopó (?) alkatrészek cseréjét 200ezer körüli összegre tippelte a szervizesem, és ekkor azért gondolkodóba estem...

Évi 2-3 néhány száz km-es utazáson kívül csak munkába jártam vele, ami napi 25 km városi használatot jelent.
A gyerek már felnőtt, hiába kell egy biztonságos családi autó, a Mondeo talán túl nagy, túl sokat eszik, és kicsit uncsi az escortra méretezett futómű felújítása minden évben.

Breaking news!!! Itt a blogon keresett meg Gus az egyik poszt alatti kommentek között, néhány suta félmondattal rákérdezve, hogy is volt ez meg az a rendszámozás során, mert ő is hozna be kintről motort, meg az XBR is tetszik, de nem is tudja, hozzon-e, meg talán mégse XBR lesz, szóval nem tűnt különösebben komolynak a gondolata... Aztán egyszer csak dobott egy olyat, hogy tonképpen mekkora is az XBR, mert ha menne akkor kéne tudni mibe fér bele, és tulajdonképpen van is egy kiszemelt példány és voltaképpen MOST AZONNAL megy érte!!! :)))

Elkerekedett szemmel lestem, ugyanakkor belelkesültem én is, mert Gus elmondása szerint a blogon olvasottak nagymértékben hozzájárultak, hogy XBR-t hozzon németországból, és mondanom sem kell, végtelen örömmel tölt el engem, ha csak egy hajszálnyival is hozzájárulhatok egy újabb XBR-es leendő boldogságához! Nem hittem, hogy lehet még fokozni, ám örömöm ennél is nagyobb lett, mikor megkeresett, hogy nem tenném-e ki az ő sztoriját is a blogba, mert akkor megírná, és küldene hozzá képeket is. Azt hiszem nem kell részleteznem, mennyire jól esett ez nekem, természetesen a legnagyobb örömmel vettem!

Alábbiakban következzen tehát Gus története, vágatlanul!

Levente biztatására néhány hete (:)) újabb XBR mini találkozót rendeztünk! Ez alkalommal az XBR-ek számát ugyan nem sikerült növelni, mert Gábor nem jött el, és ezért nagyon haragszom is rá, de már elmúlt. :)

A létszám viszont Levente barátnőjének, Emesének köszönhetően 150%-kal nőtt, tehát 3-an voltunk, 2 XBR és típusidegen 600 Diversion, de persze őt is szerettük.

Egy ideje már motoszkált bennem, hogy valamit kéne kezdenem a kormányommal. Állati dögös a café raceres gyári csutka az XBR-en, nekem legalábbis marhára tetszik, de sajnos úgy érzem, funkcionalitását tekintve nem épp ideális. 90 km/h felett kényelmes, mert a szél támaszt szemből. Az alatt viszont keményen szorítani kell combbal a tankot, különben minden súly a csuklót terhelné, plusz vibrál is a drága. A keskeny kormány marha jól elfér a kocsik közt a forgalomban, de a kis erőkar miatt férfias játék a kanyargás lassú menetben. A tükrökben pedig folyamatosan csodálhatom gyönyörű, széles vállaimat, de sajnos mást nem, a visszapillantás csak testhelyzet-módosítással lehetséges. A múltkori mini XBR találkozón felültem Gábor csodamasinájára, amin valami túrakormány volt, és teljesen meghökkentem, mennyire kényelmes és természetes üléspozíciót ad.

Ekkor vált világossá, hogy valamit kezdenem kell a kormányommal, hiszen minimális munkával és filléres ráfordítással óriási változást lehetne így elérni. Gondoltam én ezt akkor.
Aztán nekivágtam, csak, hogy kiderüljön, kaphat-e szívinfarktust Csipkerózsika, ha durva rémálmokkkal küzd. Elárulom: kaphat.

Talán emlékeztek rá, mikor tavaly tavasszal felismerve első nagymotorom iránt érzett olthatatlan vágyamat, ismét XBR-t kerestem. Meg is találtam, méghozzá egy igen ígéretes darab személyében. Igaz, pont kétszer annyiért árulták, mint amennyiért az első szerelmemet vettem, de messziről látszott rajta, hogy ez egész más kategória. Az akkori Suzuki Banditom árából éppen meg tudtam volna venni, ha az a rohadék el nem viszi előlem az utolsó pillanatban... Ilyen az élet, minden okkal történik. Legfeljebb csak később értjük meg az okot. Ezúttal nem kellett sokat várni, mint tudjátok, kb. fél évvel később, és egy igen tanulságos motorfelújítás után mégiscsak lett XBR-em, amit már több mint egy éve hajtok, és szeretek, a "rohadékkal" meg közben összebarátkoztunk, rendszeresen levelezünk, és sokat tanulunk egymástól. Régóta terveztük, hogy találkozunk és megvizslatjuk egymás gépeit, de persze a mai rohanó világban nem könnyű összehozni egy találkát, pláne, ha elválaszt minket párszáz kilométer.

Idén szeptemberben viszont szerencsére mégis sikerült összefutnunk Gáborral, így végre megnézhettük egymás gépeit teljes valójukban. Mi ne mondjak, igen élvezetes és tanulságos néhány órát töltöttünk el Dömsödön, egy barátságos kis útmenti büfé parkolójában.

All's well that ends well, mondaná az angol, elkészült a Mondeo! Mit mondhatnék? Gyönyörű lett!

Pár hete sikerült részt vennem egy hármas koccanásban, szerencsére autóval. A Hegyalja úton ballagtam vánszorgó kocsisorral a hídfő felé a sztriptíz bártól. (Nem, nem ott voltam, csak arra visz az út!)

Csak egy röpke gondolat mára: Ahogy elkezdtem idén csapatni döggel, észrevettem, hogy nehezebben veszi a fokozatokat, mint tavaly, főleg az üres megtalálása ütközik nehézségekbe álló helyben.

Mivel én is a sokak által lenézett papírmotorosok közé tartozom, nem szoktam mínuszban, esőben, hóban motorozni, hacsak nem feltétlen szükséges. Általában december elejétől február végéig szoktam pihentetni a gépet, de persze ez erősen időjárás-függő.

Tudom, nagyon régen nem írtam, de próbáltam visszahozni a motoros szezonból a Nighthawk motorfelújítása miatt elvesztegetett időt, így gyakorlatilag semmit sem csináltam az XBR-rel, csak mentem vele, azt viszont minden nap, amikor csak tehettem.

Hát nem gyönyörű?

Sajnos nem tudtam lelkileg feldolgozni, hogy márciusban elbuktam életem XBR-jét (Köszi, Gábor! :)), és őszintén szólva az - egyébként rendkívül hangulatos, és immáron szinte kifogástalan állapotú - Nighthawk sem hozta 100%-ban azt a karakteres feelinget, amit XBR óta sehol sem találok.

Biztos valami ilyesmi okozhatta, hogy egy fülledt júliusi éjszakán véletlenül rátévedtem a mobile.de oldalára, és valahogy beíródott a keresőbe: honda xbr