Gus kérdezte egyszer: hogy lehet az, hogy kuplungot cserélni van időm, de a motort meg nem mosom le soha, pedig az csak 10 perc. A kérdés jogos, elsőre valóban nehezen érthető, ha ennyi energiát fordítok rá, hogy a gép műszakilag kifogástalan legyen, miért nem ápolom gyakrabban külsőre is, azt nem érdemli meg szegény? A válasz azonban jóval összetettebb, mint elsőre gondolnánk, ezért úgy döntöttem, írok róla egy teljes posztot, lesz, ami lesz.

A mosás egyike azon folyamatoknak, melyek motorkerékpárok esetén jelentősen eltérnek más gépjárművekétől, mint pl. az autó. A kocsit nagyjából tök nyugodtan le merem locsolni vízzel, slaggal, vagy ésszel használva még akár a gőzborotva is megengedhető, motornál szerintem szigorúan tilos. Nézzük tehát, miből is fakad a különbség!

Piszkosul jó moci, ráfér egy kis puceválás

Az autók jellegük és felhasználási módjuk miatt sokkal inkább tervezettek az időjárási viszonyok elviselésére, mint a motorok. Hogy megvédje az utasok és a műszaki berendezések épségét, a karosszéria elemek úgy kapcsolódnak egymáshoz és az üvegfelületekhez, hogy a kellően tömítettek legyenek, ne jusson be nedvesség, levegő (és ezáltal szennyeződés) az üzem szempontjából lényeges helyekre, és lehetőleg ne bosszantsa az utasokat sem. Ami pedig mégis bejut, az távozzon is, amilyen gyorsan csak lehet. Ezért vannak például az ajtók alján néhány milliméteres furatok, hogy akár az üveg és a szigetelő gumik közötti tökéletlen tömítés, akár a nedves ablakok le-fel mozgatása, akár páralecsapodás miatt bekerülő víz ne gyűlhessen fel a zárt ajtó-elemekben, hanem a gravitáció és a menetszél okozta szívó hatás segítségével távozzanak a nem kívánatos helyekről.

Ugyanez az elv sokkal látványosabban nyomon követhető a motortér illetve a csomagtartó ajtajainál. Elég egy kiadós eső után felnyitni a csomagtartó fedelét, és szemmel is követhetjük, milyen útvonalat terveztek a mérnökök a víz elfolyására. Nem nehéz belátni, milyen fontos, hogy ne hagyjuk pl. a motortér-szélvédő találkozásánál gyakran bekerülő szennyeződéseket, faleveleket, ágakat, bogarakat, sarat, stb. felgyűlni ezeken a helyeken, mert eltömítik az esőcsatornákat, így a felgyűlt a víz nem a tervezett irányban fog távozni, hanem olyan helyekre folyhat, ahova nem kéne. Nem kell hozzá sok idő, máris jönnek a rejtélyes elektromos problémák, egy beázott csatlakozó itt, egy időjárás-függően működő szenzor ott, és már meg is van a baj. Ha pedig tartósan fennáll a vízelvezetés hiánya, kedvenc cimboránk, rozsda koma és hamar életre kel, és legjobb szokása szerint alattomosan, belülről dolgozik. Mire észrevesszük, hogy baj van, már késő...

Nem elég tehát a látható felületeket tisztán tartani a négykerekűeknél, tulajdonképpen az tényleg csak esztétika (a hiánya meg lopásvédelem :) ), érdemes gondolni ezekre a rejtettebb helyekre, a tisztán tartás máris értelmet nyer műszaki szempontból is. És akkor még nem is beszéltünk ugyanerről a problémáról a gépkocsi aljánál, ahol az útfelület közelsége, a forgó kerekek miatti állandó szennyező és felületeket sértő hatások következtében szintén megvan egy hasonló hatás, sőt, valójában ott sokkal súlyosabb. Elektromos problémákat ugyan kevésbé okozhat, cserébe az állandóan felverődő apró kavicsok, tárgyak folyamatosan sértik a felületeket, majd a már megsérült alvázvédőt, fényezést szépen locsolják is vízzel, így ezeken a helyeken korrozió megelőzése igazi mérnöki kihívás. Legalábbis régebben az volt, az elmúlt tíz évben inkább a tervezett avultatás remek eszköze lett... 

De ne menjünk el ebbe az irányba, mert messzire vezetne, és nem lenne tőle szép napom. Maradjunk annyiban, hogy ha a (körbe gyári fényezésű) 1989-es Mercedesem sárvédői meg 27 év után sem rohadnak, akkor ezt igenis meg lehet jól csinálni, csak akarni kell. De térjünk vissza a mosáshoz!

Az autókkal szemben motoroknál teljesen más a helyzet. Szegény kétkerekűek sokkal kiszolgáltatottabbak az időjárás viszontagságaival szemben, mint négykerekű társaik, hiszen nincsenek fémburokban, direktben éri őket minden, ami jön: víz, sár, eső, jég, hó, kavicsok, stb. Természetesen itt is mindent elkövetnek a tervező mérnökök, hogy a lehetőségekhez képest megvédjék a motort és utasát az elemektől, csak aztán jön a marketing osztály, és a tervek felét kidobják a szemétbe. Az így elkészült motor aztán még annyira sem lesz ellenálló a viszontagságokkal szemben, mint azt a hozzáértők eredetileg a gyárban szerették volna, de még ha minden a legalaposabb tervek szerint alakul is, a motor szerkezeténél fogva - hála istennek - egy közvetlen ember-gép kapcsolat, ergo ha mi ázunk, ázik a motor is. 

És el is érkeztünk a mosáshoz. Hogyan tudjuk lemosni a motort? Betoljuk az autómosóba, és hadd szóljon?

"Nem jó az, Te Béla, mindig letöri a tükröket az a nagy forgó henger, meg a múltkor is egy hétig nem volt fékem, amikor ráküldtem a vaxos programot a Hayabusára."

(A Béláktól elnézést kérek, semmilyen személyes problémám nincs a Béla névvel, sőt kifejezetten kedvelem! Pl.: az egyik kedvenc viccemben is szerepelnek: Ritka női név, 4 betű? Béla! :D)

Na persze, ezzel épeszű ember nem próbálkozik. Akkor? Akkor marad a magasnyomású mosó! Hát nem erre találták ki? Hát nem!

Nyilván óvatosan itt-ott lehetne vele dolgozni, de ha hosszú távon is jót akarunk magunknak, szerintem egyáltalán nem érdemes gőzborotvát is társait használni a motorhoz. A víz ugyanis mindenképpen be fog jutni olyan helyekre, ahova normális körülmények között még kiadós esőben motorozáskor sem, és sokáig ott is marad. Például az elektromos csatlakozókhoz. Persze, hogy jól megcsinálták őket, nem azt fogjuk észrevenni, hogy mosás után nem indul a motor. Csak bekerül a nedvesség, és lassan dolgozni kezd. Lehet, hogy hónapok, évek munkája, mire problémát okoz, akkor pedig már nem arra fogunk gondolni, hogy jaj nem kellett volna gőzborotvával mosni, hanem arra, hogy milyen szar ez a suzuki, hogy még csak 6 éves és máris kontakthibás lett a csati, a villamossági műhely meg egy napig kereste, hogy mi a hiba, és ez egy csomó pénzbe került.

Na jó, de a mocikám tele van csatikkal, akkor azt hagyom, de a kereket már csak lemoshatom nem? Nincs benne ABS, nincsenek vezetékek!

Van egy rossz hírem: a kereket sem mossuk magasnyomású mosóval. Talán az egyetlen eszköz, amivel sikerülhet nedvességet juttatni a szimeringek mögé a csapágyakhoz, ami megint nem túl egészséges. A féknyereg/fékdob is köszöni szépen remekül dolgozik "hűtővíz" nélkül is, remélem a láncra már nem is kell kitérnem...

Persze elképzelhető, hogy valaki olyan ügyes és/vagy szerencsés, hogy évek, évtizedek óta gőzborotvázza a motorját és soha semmi problémája nem volt vele, én a bajjal úgy vagyok, mint más Chuck Norrissal. Nem keresem, ő majd úgyis megtalál! :)

Szóval ezért sem szeretem mosni a motort. Ha piszkos, akkor sem mosom hanem tisztítom. Kefével, ronggyal, mikor mit kíván a felület, kíméletesen, és csak ott, ahol tényleg kell. Igen, ez egy munka- és időigényes folyamat, nem lehet 10 perc alatt eredményt elérni, én legalábbis nem tudok.

Visszatérve saját motorkámra, kb- két órát dolgoztam rajta, mire nagyjából eljutottam arra a szintre, ahol úgy éreztem, ennél jobb eredményhez már aránytalanul nagy ráfordítás szükségeltetik. El kell ismernem, jobb eredményt értem volna el, ha nem 2 fokban végeztem volna a munkát és még az ujjaim is mozogtak volna, de összességében elégedett vagyok, szép lett az XBR! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.