Időben kicsit ugrálok most és még a következő néhány posztban is, ugyanis elég hektikusan volt időm a bejegyzéseket megírni, itt pedig nem tudok dátumot, sorrendet állítani, szóval nézzétek el ezt nekem! Ez a bejegyzés még valamikor ősszel íródott, csak nem volt időm befejezni, most viszont végre sikerült! Jó olvasást!
Gábor már úgy egy éve nyúzott, hogy menjünk el végre együtt motorozni, lehetőleg minél többen! Írtam is minden XBR Klub tagnak, de persze egy héttel a célidőpont előtt nem fűztem hozzá nagy reményeket, hogy sokan tudnának csatlakozni... Sajnos én is csak akkor tudtam meg, hogy kivételesen minden adott egy motoros kiruccanáshoz, de elhatároztam, hogy ha nem jön senki, én akkor is megyek. :)
Szerencsére Gábornak és Leventének jó volt, sajnos Peti és Ágoston nem lehetett velünk, de elhatároztam, ha csak fele olyan jó lesz az egész, mint gondolom, már biztos, hogy hamarosan megismételjük!
Levente jelezte, hogy Emese is jönne, aminek külön örültem, hiszen négyen már komoly banda vagyunk, és nincs vagányabb egy motoros csajnál :)
Gábor Mátra túrás írását már olvastátok, Leventéék is rendszeresen járnak, így csak én voltam zöldfülű a túrázáshoz, na nem mintha ez számítana, nekem azért mindenesetre megnyugtató volt, hogy rutinos motorosokkal megyek és nem egyedül.
A motorra nem nagyon néztem rá indulás előtt, hisz 2 napja volt műszakin, az izzók tehát jók! LOL
A kormánycsapágyat meghúztam, telókat leszervizeltem, a gumik újak, fék működik, tank tele, hajrá!
Mivel Leventéék Aszódon tudtak becsatlakozni a 3-asra Mátra felé, Gábor meg délkelet felől közelített, így abban maradtunk, 9-kor találkozunk Emesével és Leventével 3-asban, tovább megyünk Hatvant és Gyöngyöst elhagyva Kápolnán találkozunk Gáborral, majd Kerecsendnél fordulunk északnak a 25-ös útra, majd Egert elhagyva Szarvaskőnél térünk le jobbra a végcél, Szilvásvárad felé. Gábor javasolta, hogy onnan még menjünk egy 100km-es kört Olaszkapu felé, amit én a magam számára előzetesen legalábbis opcionálissá tettem. Élvezetből akartam menni és nem kínhalált halni, hogy teljesítsem a távot, ezért úgy gondoltam, nekem elsőre pont elég lesz az a kb. 350 km Szilvásváradig és vissza meg kell tennem.
Nem sokkal fél nyolc előtt indultam, hogy átszelve a várost a kerepesi úton kifelé nekivágjak a hármas útnak. Elég hűvös volt a reggel, bár napos időt jósoltak, Kerepesig olyan köd volt, hogy max. 50 méterre láttam előre, már azokban a másodpercekben, amikor épp le tudtam törölni a sisakomról szó szerint patakokban folyó lecsapódott párát. Szerencsére Kerepest elhagyva kikecmergett az út a völgyből, és lassan már látni is lehetett, de az ég elég borús maradt.
A motor remekül érezte magát, csakúgy, mint a lovasa. Motoroztam már korábban is országúton, és azért az egy teljesen más dimenzió, mint városban közlekedni. Van idő figyelni és élvezni a gépet, a tájat, ellazulni a motor kellemes vibrálásától, szinte éreztem, ahogy a motor is élvezi! Sokkal inkább neki való - meg persze nekem is - a 100 körüli kényelmes túra tempó, mint a 0-60 közti folyamatos gáz-fék-gáz-fék és vált és vált és vált és vált...
Mondjuk úgy, hogy amit én csinálok a vassal a mindennapokban az inkább közlekedés, mint motorozás. Ez lehet a motorozás, legalábbis ilyenek jártak a fejemben, mikor a 3-as úton caplattam az Aszódi MOL kút felé.
Már messziről láttam, hogy késtem, Levente és Emese már ott integetett a kútnál, mikor beértem Aszódra. A rohadék köd miatt elvesztett 5-10 percet nem tudtam behozni, ami szar, mert utálok késni, de ennyi belefér. Rohanni még jobban utálok, pláne motorral.
Rövid örömködés egymásnak, aztán indulás. Mivel valszeg én vagyok a leglassabb, gondoltam Kápolnáig megyek elöl, majd úgyis váltogatjuk. A tükörből próbáltam figyelni, hogy jó-e Leventééknek a tempó, de úgy láttam a 90-110 nekik is megfelelő. Emese valami négyhengeres Hondával jött, valami nagyon újjal. Tudjátok olyannal, ami istentelen jó lehet, de engem mégsem hoz lázba. Aztán kiderült, hogy talán fateré lehetett, és kor szerint nem új, de km alapján még bejáratós, volt benne talán 8ezer? Lehet, hogy rosszul emlékszem, majd Levente kijavít kommentben... :)
Szóval mentünk hárman, és állati jól éreztem magam! Az új nyereg álom kényelmes volt, tényleg teljesen bele tudtam lazulni a motorozásba és minden porcikám élvezte.
Gáborral abban maradtunk, hogy 10 körül találkozunk Kápolnán a benzinkútnál, de kölcsönösen megnyugtattuk egymást, hogy semmi gond nincs, ha várni kell, megvárjuk egymást, itt az egész nap nem rohanunk sehova, és időnként pihenni is kell. Részemről abszolút nincs gond akkor sem, ha egy órát késik, így ugyanezt el is várom viszont. :)
Levente XBR blokkja, hm... de szép!
Emese jött ezzel, talán CBF 600, nem is tudom, de gyönyörű állapotban van
Csak a kuplungbovden házának műanyag burkolatát ne szeretné annyira a nyest...
Úgy fél 11-re érkezhettünk meg Kápolnára, szendvics, kávé, e-cigi, feltöltődés. De Gábor még nem volt sehol. Kicsit még örültem is neki, hogy nem kellett ránk várnia, de azért dobtam egy SMS-t, hogy tudja, itt vagyunk.
10 percre rá jött a válasz: OK
Na mondom, remélem nem motoron ülve SMS-ezik, de legalább van idő kicsit levegőzni. Megint elfelejtettem betenni a füldugót, sebaj, majd indulásnál gondolok rá.
11 óra, Gábor sehol.
Hm...semmi feszkó, várunk bármennyit, de gondoltam azért fél 12 körül csak rácsörgök mizújs, na nem mintha ne tudtunk volna 3 napig remekül elleni egymással és a motorokkal... erre 10 perc múlva újabb SMS:
"Menjetek, majd este beszélünk."
Mi van? Mi a fasz?!
Első gondolatom az volt, hogy szegény biztos elaludt és nem indult el időben, csak nem merte mondani... a másodikat le sem merem írni, hogy valami baj van...
Persze hívom egyből, fel is vette.
Tényleg baj van.
Hálistennek ő jól van, de belehajtott valami irgalmatlan méretes kátyuba, és mindkét kerék kukára ment, lehet, hogy még a villa és meggörbült. Azt a rohadt kurva mindenit! Hogy épp most. épp így...ááááá.
Utólag megkaptam Gábortól a képeket is az incidensről, hát mit ne mondjak... no comment.
Szegény Gábort rettenetesen sajnáltam, így odacsapni egy ilyen szép motornak, hát a közútkezelő nem teszi majd zsebre amit kap, az biztos. Ráadásul így persze nem is tudott csatlakozni hozzánk szegény, örült, hogy hazavergődött valahogy.
Mi pedig folytattuk utunkat, és bár innentől kezdve csupa fantasztikus élményt ért minket, azért sajnos rányomta a bélyegét az egész napra ez a szerencsétlen kis baleset, mindannyiunkban nyomott hagytak a történtek.
Kápolnát elhagyva Kerecsendig még a 3-ason haladtunk, majd északnak forultunk a 25-ös úton Eger felé.
A Mátra lábát közelítve egy csapásra eltűnt a tipikus országúti környezet, és hamar erdős hegyi szerpentinné változott az út. Sosem motoroztam még ilyen úton, a városi dugóhúzásban meg ritkán kell döntögetni, így elég új volt nekem a műfaj, de nagyon hamar elkezdtem iszonyúan élvezni a kanyargást!
Külön jó volt, hogy Leventéék itt már előttem mentek, hiszen ők sokkal rutinosabban csapatták a kanyarokat mint én, de láthatóan teljesen ésszel és a biztonságra nagyon is figyelve. Levente zúzott az XBR-rel, Emese pedig úgy kente a kanyart a CBF-fel, hogy öröm volt nézni!
Én néha azért kicsit lemaradtam, van még mit fejleszteni a technikámon, de ahogy haladtunk, szinte kanyarról kanyarra éreztem, hogy jobban megy a nekem is. Talán egyszer volt olyan, hogy nagyobb volt a sebességem, mint amennyinek éreztem és nem tudtam tartani a kiszemelt ívet egy jobb kanyarban, de nem volt vészes a mértéke, épp csak kicsit jobban megközelítettem a záróvonalat, mint szerettem volna. Utána kicsit visszavettem, míg helyre nem álltak a szenzorok az agyamban, aztán nyomtam tovább, ha lehet még ügyesebben, mint előtte.
Olyan élvezet volt a fák közt kanyarogni, egyhengeresek berregése mellett őszi avar illatát szagolni, hogy kicsit meg is feledkeztem róla, hol tarthatunk. Egert elhagyva Szarvaskőnél tértünk le jobbra, Szilvásvárad felé, és hipp-hopp meg is érkeztünk. Ez aztán nem is volt olyan messze, mint gondoltam, lényegében tök hamar ideértünk. :)
A parkolóban már állt pár Honda, de csupa fiatalka volt, az öreg vasakat mi vittük :)
Én és a vasparipám. Meg Emeséé. Meg négy igazi!
Azért a küllős felni és az üléspúp eléggé odabasz... :)
Szilvásvárad jó hely, pont olyan, mint 2-5-10 éve volt, ja nincsenek sokan, kifejezetten kellemes. Na és a pisztráng, hát az kihagyhatatlan ha erre jár az ember, nem is hagytuk ki! :)
Kicsit bohóckodtunk még a parkolóban a motorokkal, le is baszott a Peti de nagyon, hogy én hogy mertem ráülni a sztenderen álló motorra, ezért "sisakkal hátbabaszás jár" minden magára valamit is adó motoros találkozón. Húha, na ezt se tudtam, márminthogy a legtöbb váztörés emiatt van, én mindigis ráültem, ha úgy adódott, senki nem mondta, hogy ne tegyem. De majd ezentúl vigyázok!
Látod, Peti, középsztenderen álló motorra nem ültünk! :)
A pisztráng mesés volt, nem bántam meg, hogy ennyit kellett motorozni érte, bármikor újra megtenném! :)
Rövid ejtőzés után indultunk is vissza, mert még haza is kell érni valamikor, sötétben meg kevesebb a móka.
Visszatérve a 25-ös útra nem délnek, hanem északnak fordultunk, és a Mátrát Sirok irányába, Északról kerültük.
Itt lett csak igazán élvezetes a motorozás, a táv hosszabb lett, a kanyarok rövidebben, a magasságkülönbségek is nagyobbak, az utak meg szűkebben, úgyhogy tényleg nagyon adta az élményt, nem könnyű szavakkal leírni.
Parádsasváron megálltunk abban a nagy kanyarban, ahol még sok más motoros is, kis pihenő, szükségletek, ilyesmik. Ott találtam egy évek óta éppen ilyen kiscsopperre vágyó kollégámnak ezt a jó kis Virágót.
Első gondos tulaj, 18ezer km, ha jól emlékszem.
A tulajjal is találkoztam, nagyon barátságos fószer volt, el is beszélgettünk kicsit.
Mikor folytattuk utunkat, pár kilométerrel később egy kanyargós szakaszon egy jó darabig nem tudtam megelőzni egy furgont, mert folyamatosan jöttek szembe. Miután végre megelőztem, láttam, hogy bizony lemaradtam, oda kell kicsit lépni.
Kb. 5-10 percig mentem egyedül, de az egész napnak ez maradt a legemlékezetesebb része számomra.. Valahogy furcsa módon eltűntek az autók, teljesen szürreális volt, motoroztam a fák között kanyargó hegyi úton percekig. Tényleg hihetetlen érzés töltött el, uralni a gépet, mely legyőzi az elemeket, meg ilyenek. Mámorító volt. Ebben a pillanatban megértettem, hogy Gábor miért megy el egyedül túrázni...
Aztán beértem Leventééket és lassan aztán leereszkedtünk a hegyről és visszatértünk a 3-as útra, valahol Gyöngyös magasságában, ahonnan már csak nyugisan hazagurultunk mindannyian.
Igazán élménydús és fantasztikusan élvezetes nap volt, csak ajánlani tudom mindenkinek!
Ezen az útvonalon mentünk a odafelé
Vissza meg így, a Mátrát északról kerülve
300-nál Levente már kérdezte, hogy hogy van a seggem, de én még teljesen jól voltam, szuperül bevált az új ülés! A napi számláló 340-en állt, mire hazaértem, a motornak meg se kottyant, és én is simán bírtam volna még, ha esetleg úgy alakul. Az XBR-t meg ilyen rövid távon meg se kellett tankolnom, hozta a szokásos 3.7 literes fogyasztását. :)
Mivel most már február vége van, és a tél talán tényleg az utolsókat rúgja, remélem hamarosan repetázhatok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gus 2015.03.03. 23:51:28
xbr 2015.03.04. 09:31:58
Mindenképpen menjünk újra, lehetőleg még Márciusban!
gus 2015.03.04. 12:09:53
Március részemről oké, illetve március vége felé elutazom 4 napra, de az talán nem hétvége. majd utánanézek.
xbr 2015.03.04. 13:03:45
Március 2. fele jó lehet, megbeszéljük!
bh pearl 2015.03.14. 22:36:20
talán melegebb is lesz?---vagy csak majd illuzionáljuk...
sajnálom hogy a kátyú közbeszólt, azt a küllős kereket látnom kellet volna élőben is, felizgat hacsak rágondolok is...
persze az április is attól függ részemről, hogy addig lesz-e kerekem,
hahó Péter!
xbr 2015.03.16. 13:27:34
Na majd még próbálom alakítani.
De amúgy inkább mailben beszéljük szerintem mert erről hol kapok értesítést, hol nem.
Yaesu 2015.03.21. 16:39:24
Jó a blog, végigolvastam az egészet. Mi a különbség a 27 és a 44 lovas változat között? A vezérműtengelyt olvastam, azon kívül kisebb főfúvóka, vagy más egyéb folytás? Kb. mennyiből lehet 44 Lóerősre alalítani a 27-est?
Azért kérdem, mert a német haverom odaadná baráti áron a '89-es gépét, gyá
Yaesu 2015.03.21. 16:47:38
xbr 2015.03.21. 17:15:10
Amennyire tudom, csak a vezérműtengely és a főfúvóka más, és gyárilag talán eggyel rövidebb az áttétel is, más különbség nincs, de Peti majd kiigazít, ő is upgrade-elt.
A fúvóka nem tétel, a vmű tengely már húzósabb, de mintha arra is lenne okos megoldása. Fogja majd ezt olvasni és válaszol!
Amúgy szvsz ha tényleg ilyen újszerű és beleszerettél, akkor nyugodtan elhozhatod 27 lóerősen is simán vállalható, aztán később bármikor okosíthatsz. Peti pl. beletolt 100.000-et 27 lóerővel és nem panaszkodott. Teljesen másként érezni ezzel a nyomatékkal, nem olyan, mint egy 27 lóerős 2 hengeres gép, nagyon nem!
Talán Leventéé is mintha 27 lóerős lenne, a túrán meg néha alig értem utol a 44-esemmel...
nem ezen múlt. :)
üdv,
xbr
vénmotoros 2015.03.21. 18:32:31
külső dekompresszoros vagy az újabbik?
vénmotoros 2015.03.21. 18:33:23
Yaesu 2015.03.21. 19:20:20
Egy hónapon belül amúgy is megyek németbe, lehet, hogy hazahozom, ha el tudom kérni a haver Ducato-ját.