Gus története

Címkék: külföld rendszám motorvásárlás xbr

2013.12.06. 07:49

Breaking news!!! Itt a blogon keresett meg Gus az egyik poszt alatti kommentek között, néhány suta félmondattal rákérdezve, hogy is volt ez meg az a rendszámozás során, mert ő is hozna be kintről motort, meg az XBR is tetszik, de nem is tudja, hozzon-e, meg talán mégse XBR lesz, szóval nem tűnt különösebben komolynak a gondolata... Aztán egyszer csak dobott egy olyat, hogy tonképpen mekkora is az XBR, mert ha menne akkor kéne tudni mibe fér bele, és tulajdonképpen van is egy kiszemelt példány és voltaképpen MOST AZONNAL megy érte!!! :)))

Elkerekedett szemmel lestem, ugyanakkor belelkesültem én is, mert Gus elmondása szerint a blogon olvasottak nagymértékben hozzájárultak, hogy XBR-t hozzon németországból, és mondanom sem kell, végtelen örömmel tölt el engem, ha csak egy hajszálnyival is hozzájárulhatok egy újabb XBR-es leendő boldogságához! Nem hittem, hogy lehet még fokozni, ám örömöm ennél is nagyobb lett, mikor megkeresett, hogy nem tenném-e ki az ő sztoriját is a blogba, mert akkor megírná, és küldene hozzá képeket is. Azt hiszem nem kell részleteznem, mennyire jól esett ez nekem, természetesen a legnagyobb örömmel vettem!

Alábbiakban következzen tehát Gus története, vágatlanul!

Van az úgy, hogy befészkeli magát az ember fejébe a gondolat: jó lenne egyszer egy igazán jó motorra szert tenni. A 125-ös nem rossz, már lehet vele utast szállítani, nem fogyaszt sokat, el lehet hagyni vele a várost (aki most kitalálja nekem, hogy 1000 köbcenti alatt nem is érdemes motorra ülni, az jobb, ha ezen a ponton felhagy az olvasással), bár azért mégiscsak városi használatra termett – na de ott aztán tényleg elemében van. Szóval közel 1 év mopedezés, 2 év simsonozás és majdnem egy év 125-ösözés után – a fokozatosság elvét aztán igazán betartottam – elérkezettnek láttam az időt egy nagyobb motor beszerzésére. Mivel a 125-ösöm Honda volt (iszonyú ritka kivitel – annak minden előnyével és hátrányával – olasz összeszerelésű, Dell'Orto karbis), így adta magát az érthető következtetés: nézzük, használt, 20+ éves Hondából mihez lehet hozzájutni.

Mivel az endurókért sosem voltam oda, de az erős egyhengeresek iránti racionális elköteleződésem és irracionális vonzalmam tökéletesen egy irányba mutatott, gyorsan egy eleműre szűkült a halmaz: XBR-500. 125-ös perspektívából nézve nyomatékos és gyors, plusz viszonylag takarékos és megbízható, nekem pedig még a formája is tetszik. Google a barátod: a technikai specifikációk átfutása után rögtön a Dugóhúzó blogra tévedtem, ahol a posztok végigolvasása után megerősödött bennem, hogy bármi legyen is a kérdés, a válasz csak az egyhengeres XBR-500 lehet. A blog gazdájával felvettem a kapcsolatot, az ő tanácsára kezdtem el külföldi hirdetési oldalakon nézelődni. Hamar meg is találtam a nekem való csemegét: fekete, 1985-ös évjárat, 38 000 km, Németország túlsó fele (a francia határnál), ja, és elég kedvező árfekvés, bár fotó nem volt.

Hát nosza! Email el a hirdetőnek, válasz: megvan még, képet csak egy hét múlva tud feltenni, mert elutazik. Egy hét után képek feltöltve, újabb email elküldve: „nehogy eladd, megyek”. Válasz: „ha 3 napon belül ideérsz, a tied lehet”. Nem volt kiforrott terv, csak ennyi: odamegyek, lealkudom, megveszem, elhozom. Hogy mivel és kivel jutok oda, csak ezután kezdett foglalkoztatni. Na, ilyenkor nem árt egy talpraesett és mindig útrakész unokatestvér váltótársnak, plusz a Budapest-környéki kisbuszkölcsönzők szinte teljes listája. Úgy 15 telefon után megvan az ideális jármű, a motor még épp befér – ezúton is köszönet e blog gazdájának a részletes motorméretekért a rövid, de intenzív tervezési periódusban –, nem fogyaszt sokat, de bírja a 120-130-at: ezt aznap úgy hívták, hogy VW Caddy. Másnap este 6-kor indulás a kölcsönző telephelyéről, Pilisvörösvárról, téli gumi van, fűtés van, ihajja. Fél 7-kor már magunk mögött hagytuk az Osztyapenkót az autópályán száguldottunk.

Nem mondom, hogy közel két napig a magyar, osztrák és német pályát bámulni jó mulatság, de hát ez ilyen műfaj. Kocsiban ásványvíz, kóla, cukorka, otthonról hozott vagdaltas zsemlye pulykasonkás zsömle, ja, és a CD-s rádió, amiben benne maradt egy Balázs Fecó Best Of („Homok a szééééélben, azt monnndod, az vagyoook...”). Jó, a ritmus és a rímek általában nem stimmelnek, de legalább menet közben nem hagyott minket elaludni.

Éjjel 2 körül tartottunk pihenőt már Németország területén egy autópálya menti kamionparkolóban. A Caddy platója nem éppen vajpuha, de legalább egyenes. Párnám nem volt, jobb híján felvettem a bukósisakomat, abban aludtam. Nem bizonyult rossz ötletnek, az öt réteg ruhával és takaróval együtt legalább valamennyire melegített; hiába, nulla fok az nulla fok. A komfort és a meleg hiánya kb. 2 és fél óra alvást engedélyezett, 6 körül indultunk tovább, hogy az eladóval megbeszélt délelőtt 11 órás időpontot tartani tudjuk. Mondanom sem kell, annak ellenére, hogy elég nagy ráhagyással dolgoztunk, a kitűzött időpontot nem tudtuk tartani: hó, dugó, ez-az, de fél 1 körül azért csak megérkeztünk. Takaros német falucska, barátságos és korrekt eladó: egy 50 körüli jól szituált énektanár, aki magánórákat ad és kórusban is énekel. 18 éve van nála a motor, garázsban tartotta, kb. 3000 km-t ment vele, de természetesen minden szervizszámla megvan, plusz fénymásolt nekem a javítási könyvből (robbantott ábrák, milliméterek, miegymás), és lefűzte. Ó! Ugye a magyarországi motorvásárlóknak ezek a paraméterek és jelenségek nem csengenek ismerősen? Próbakör, minden ok (már amennyire a szakadó esőben a falucska igen keskeny, de legalább rövid utcácskáin 30-cal végig lehet próbálni az ötös váltót), majd részemről egy erőtlen kísérlet az ár lefaragására – ugyan mi a fenére tudtam volna alkudni, a motor szinte hibátlan, és a virtuális térben többen álltak mögöttem sorba, mint ahány udvarlója Etusnak volt. Az általam előre kinyomtatott kétnyelvű adásvételi szerződést kitöltöttük, átvettem a motor forgalmiját és a törzskönyvet, danke sehr für den Kaffee, motort kocsiba be, útravaló-vásárlás, tankolás, aztán irány haza. Egyikünk sem volt fitt, mikor éjjel 1 után hazaérkeztünk, de azt hiszem, megérte.

Másnap este nyomás a Mozaik utcai vizsgaállomásra, fél óra papírmunka és várakozás következett, utána újabb húsz perc a motor vizsgáztatása, minden ok, igazolás megvan, mehetek holnap regadót intézni. (Ehhez persze már a kötelező biztosítást is meg kell kötni, éjjel online ezt húsz perc alatt meg lehet tenni.)

Harmadnap irány a hivatal, a forgalomba helyezést el kéne intézni. Beröffentem a kis Puch Maximat (a 125-ös Honda javítás céljából épp szét van szedve), az interneten direkt rákerestem, hogy hova kell mennem, úgyhogy cél a legközelebbi NAV-kirendeltség. Na, itt közölték velem, hogy nem jó helyen járok, a regadót a Dózsa György úti NAV-ban kell befizetni. Ok. 15 perc motorozgatás után a Dózsa György úton ismét megtudom, hogy lukra futottam, menjek a 3. kerületi vámhivatalba (csak a történeti hűség kedvéért: NAV Észak-budapesti Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága, Csillaghegyi út 25.), a regadót ott intézik. Kösz a semmit, csattogok tovább. Amikor begördülök, azért már látom, hogy ezúttal jó helyen vagyok. A részleteket most hagyjuk, a kb. egy óra űrlaptöltögetést és várakozást siker koronázza: hétfőn jöhetek vissza a határozatért. (Az egyórás bajlódás 10 000 forinttal hivatalosan kiváltható lett volna, a hivatal ugyanis ennyiért végzi el helyettem a papírmunkát. Köszönöm, nem éltem a nagyvonalú felajánlással.)

Hétfőn délben vissza a vámhivatalba, határozat megvan, menjek el befizetni a közeli bankba a megadott számlaszámra a szükséges összeget, az ott kapott igazolást pedig vigyem vissza. Oké, megkaptam a fináncoktól az igazolást, sietek az okmányirodába, ahol hamar sorra is kerülök: a megszokás jegyében egy kis űrlaptöltögetés, pénzbefizetés, majd végre a rendszám és a forgalmi átvétele (a törzskönyv majd postán jön egy hónap múlva), és kész!

Szóval összefoglaló jelleggel a behozott motor forgalomba helyezésének lépései emelkedő számsorrendben a következők:

0. Külföldre mindenképpen kétnyelvű adás-vételi űrlapot vigyünk magunkkal, netről lehet szerezni. Érdekes módon a honi átíratással ellentétben nincs megkötve, hogy ennek a szerződésnek mit kell tartalmaznia, de azért arra ügyeljünk, hogy a vevő és eladó neve, lakhelye, okiratszáma, a szerződés tárgyát képező jármű legfontosabb adatai benne legyenek.

1. A motor minden külföldi dokumentumával irány a műszakivizsga-állomás (Budapesten pl. a Mozaik utca), díjak kifizetése.

2. Kötelező felelősségbiztosítás megkötése online (nem féltetlenül kell hozzá rendszámot megadni), a megkötött biztosításról az igazolás kinyomtatása.

3. Az 1. és 2. pontban beszerzett dokumentumokkal, plusz a motor eredeti külföldi dokumentumaival és az adás-vételivel irány a vámhatóság.

4. A vámhatóságtól (ha flottul megy minden) aznap vagy a következő munkanapon beszerzett papírral irány a bank.

5. A bankban a regadó és az eljárási díj befizetése, majd az ezt igazoló papírral vissza a vámhatósághoz.

6. A vámhatóság igazolást állit ki arról, hogy a regadót befizettük.

7. Az összes nálunk levő dokumentummal irány az okmányiroda: itt a törzskönyv, a rendszám, a forgalmi, miegymás díjainak leszurkolása, a végén megkapjuk a rendszámot

Tanulság: EU-s országból motort behozni alig valamivel bonyolultabb, mint egy egyszerű honi adás-vételt lebonyolítani, a motorválaszték pedig mennyiségben és minőségben is fényévekkel jobb. Bár a kaland sok vezetéssel és kevés alvással jár, de valószínűleg megéri. Persze vannak kockázatok a manőverben: esetleg beleszaladunk egy rossz motorba, az eladó nincs otthon, vagy mégis eladja az orrunk előtt, hiányosak a dokumentumok stb., de azért a vasfüggöny túloldalán Németországban ezekre nincsen nagyon nagy esély. Ha valakit csak a regisztrálás bonyolultságával kapcsolatban elterjedt tévhitek tartanak vissza a külföldi motorvásárlástól, ne hagyja magát. Információk hiányában bonyolultnak tűnhet, de valójában nem nagy ördöngösség.

- Gus -

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

xbr

30 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dugohuzo.blog.hu/api/trackback/id/tr355678116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bh pearl 2013.12.06. 10:36:37

Gratulálok!

Bár már írtaM, most újra.
Üdv KLUBBBBBBBBBBBBBBBBBAN!

Sok sikert a géphez, a Jövő évi Dömsödöt ki ne hagyd.
Oda már én is Tudok menni valszeg. /nem csak az elsőre, mindre/.

Azért az megnyugtat hogy neked sincs küllős kereked, / sajnos nekem sem /így csak 1 motornak van.

további balesetmentes km hajhászást.

ja!
ha jársz vele írd meg hogy milyen, hogy tetszik, mindent amit fontosnak érzel.

remélhetőleg nem soká lesz önálló weboldal is, saját klub élettel, bár a hozzáértő / XBR/ még kicsit kéreti magát.:)

üdv.

Dugóhúzó

Egyéb

Címkék

Keresés

Archívum

Friss topikok

Válts e-cigire!

Blogajánló

Feedek

Címkék: külföld rendszám motorvásárlás xbr

2013.12.06. 07:49

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: