Mint említettem, nyár elején Törökországban jártunk, és lenyűgözött a helyi motoros és közlekedési morál. Egyszerűen hihetetlen lazák és célorientáltak a törökök mind a motor típusok, mind pedig a használat szempontjából.
A motor Törökországban valóban közlekedési eszköz, a magamutogatás, a köbcenti-mánia, kivagyiság legapróbb szikrája is hiányzik. Igaz, Alanyában és környékén voltunk, ami persze nem a főváros, de az egyik legnagyobb üdülőváros, és ha csak Siófokhoz hasonlítanám, hát éppen a szöges ellentéte.
Persze itt is van, akinek csillog-villog...
És van, aki leszarja...
A viszonylag nagy napi távolságok miatt a motorok többsége nem robogó, inkább egyhengeres, kisköbcentis nagymotor, ráadásul csupa egzotikus típus.
Alig láttam Hondát, viszont rengeteg Asya, Mondial, Kinetic és hasonló nevű géppel találkoztam, fogalmam sincs, milyen gyártmányok lehetnek, de főként klasszikus felépítésű motorok, küllős kerekekkel, és általában 2-4 utassal, természetesen sisak nélkül.
Az asszonyok rendszeresen utaznak hátul szoknyában, az utasülésen keresztben ülve, és gyakran láttam párokat, ahol a kisebbik gyerek az apa előtt, a tankon ül, és a kormányba kapaszkodik, mögötte pedig az asszony, kettőjük között a nagyobbik gyerek.
Elmennek minden kis résen, de el is engedik őket, semmi állatkodás, figyelnek egymásra. Azt hiszem, lenne mit átvennünk az autós-motoros közlekedési kultúrájukból, kevesebb lenne a baleset és a teljesen értelmetlen indulat az utakon.
Végül egy igazi csemege, ez minden nap ott parkolt a buszpályaudvar terén a szökőkút mellett, ez a ritka rusnya óriási chopper-sportrobogó...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.