Régen nem írtam, történt egy s más, megvettem a Banditot, meghirdettem az XBR-t, plusz nemrég Törökországban töltöttem egy hetet, ahol a pihenés mellett igazi élményt nyújtottak az arrafelé használt motorok illetve a helyi motoros közlekedési kultúra. Készült is pár jó kis fotó, ha lesz időm, majd arról is írok egy posztot, de ma nem ezért vagyok itt.
Mint mondtam, megvettem a Banditot, és nagyon rendben levőnek tűnik, szerintem szeretni fogom (bár akkora szerelem, mint az XBR-rel, biztosan nem lesz soha többé...) Mikor feladtam a hirdetést, elvégeztem még egy utolsó kis karbantartást az XBR-en, hogy biztosan rendben legyen a gép az eladáskor, olaj, olajszűrő csere, lánc tisztítás-kenés. Mikor az utolsó próbakörre vittem, hazafelé elkezdett recsegni a hátsó kerékcsapágy...
Gondoltam is magamban, ez valami égi jel, a gép ragaszkodik hozzám. Mivel a Bandit már megvan, és a józan ész azt súgja, meg is lesz egy darabig, nem hallgattam a felsőbb erőre, de a csapágyat ettől még ki kell cserélnem még az eladás előtt. Ilyet sem csináltam még, legfőbb ideje kipróbálni, hogy is megy ez.
Először is előkészítettem a legfontosabb szerszámokat, melyek nélkül nem tudnék nekilátni a projektnek. 3 darab csapágyra van szükség, hiszen nem tudjuk előre melyik rossz, és ha már szét van szedve, szerintem érdemes mindhármat cserélni. A csapágyak méret-kódjai, hátha valakinek jól jön:
- jobb oldali: 6303
- bal oldali: 6203
- lánckerékcsapágy: 6204
Gagyival nem dolgozunk, ezért SKF Explorer csapágyakat választottam, szerintem jó lesz.
Csapágylehúzóm nincs, de szerencsére úgy van kialakítva az XBR hátsó kereke, hogy a két csapágy közti távtartót az egyik oldalon félre lehet tolni 2-3 mm-t minden irányba, ami pont elég ahhoz, hogy a túloldalról egy kellően erős csavarhúzóval ki lehessen ütni őket a helyéről.
A munka elég mocskosnak tűnik, így gondoltam a kedvenc gumikesztyűmből is szükség lesz 5-6 párra biztosan, és jól esik egy kis víz, ha a kalapálás során kimelegednék... :)
A kerék kiszerelése során sorrendben szoktam elhelyezni az alkatrészeket, hogy a visszaszereléskor ne kelljen bajlódni, hogy mi hova kerül.
A kereket alátámasztva egyszerűen kiütögettem a csapágyakat a helyükről, ugyanígy tettem a lánckerékcsapággyal is, amit a lánckerék felé kell kiütni, de előbb el kell távolítani egy porvédőt, és a csapágy belsejébe csúszó távtartót.
Ezután már a túloldalról simán kiüthető a csapágy, csak figyelni kell, mert ahogy jön ki, tolja maga előtt a szimmering szűkítőgyűrűjét, azt nem lenne jó elveszíteni.
Miután mindhárom csapágyat kiszedtem, a fészkeket alaposan kitisztítottam vékonyan megzsíroztam a csapágyakat és leendő helyüket, majd a régi csapágyakat az újakra helyezve, sok apró körkörös ütéssel beütöttem őket a helyükre.
Ha már kellően meg van vezetve, be lehet tenni a tengelyt, hogy központosan tartsa a csapágyat, így biztosan a megfelelő helyen kapja a csapágy az ütést.
Ha már úgyis kint van a hátsó kerék, gondoltam, érdemes a hátsó dobféket is megnézni, tisztítani, a csatlakozási pontokat megkenni, mielőtt összeszerelem.
Jó kis móka volt, kb. 2 óra alatt el lehet végezni, és máris ismét menetkész a masina.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.