Pár hete sikerült részt vennem egy hármas koccanásban, szerencsére autóval. A Hegyalja úton ballagtam vánszorgó kocsisorral a hídfő felé a sztriptíz bártól. (Nem, nem ott voltam, csak arra visz az út!)

DSC_0195.jpg

Az árvíz miatt a jobb oldali sávot ideiglenesen buszsávvá alakították, így persze ment az araszolgatás, meg a vágyakozás a garázsban szunyáló XBR után, de hát sajnos nem lehet mindig motorral menni.

Egyszer csak hallom a csattanást hátulról, felkapom a fejem, felengedem a féket, mire kapom a maflást hátulról én is. Akkorát nyaklott hátrafelé a nyakam, hogy azt hittem kitörik.

Na, bazmeg, kellett nekem pont a napokban emlegetni, hogy még sosem volt balesetem, pedig 20 éve vezetek minden nap. Ez védhetetlen volt. Miután megvolt az impact, taposnom kellett a féket, hogy legalább én ne szálljak bele az előttem lévőbe. Dolgozott keményen az ABS, centikkel ugyan, de legalább azt megúsztam.

Gondoltam, ez tutira kinullázta az autómat, kiszállok, hátramegyek, hogy megnézzem, mizu.

Pár hónapja gondolkodóba estem, hogy a 99-es Mondeomat Suzuki Swiftre cserélem. Megbízható, olcsó autózás, fogyasztás felére csökkenne, most, hogy így felmentek az üzemanyagárak és a családi kassza sincs éppen topon, logikus döntésnek tűnt, úgyis 99%-ban városban autózom, minek nekem ekkora autó.

Mikor a koccanás után kiszálltam, és hátramentem felmérni a károkat, rájöttem, hogy minek.

A hatalmas csattanás és a nyaktörő lökéshullám után így nézett ki a seggem.

DSC_0184.jpg

Gondoltam is magamban, hát igen, mondják, hogy mindig sokkal nagyobbnak érezni az ütközést, mint amekkora valójában. Bár nem kizárt, hogy ezt a nézetet, a mögöttem szendvicsbe zárt Swift tulajdonosa nem osztja 100%-ban. Ő ugyanis nem járt ilyen szerencsésen:

DSC_0186.jpg

A képeken talán nem is látszik rendesen, de neki az eleje és a hátulja önmagában is totálkár. Nem csak gazdasági, hanem olyan igazi, roncstelepes.

DSC_0188.jpg

Nem is csodálom, hogy vagy 10 percig csak ordítani bírt szegény, de aztán odamentem hozzá, és a leghűvösebb nyugalommal mondtam neki, hogy ez most már megtörtént, és örüljön neki, hogy kb. 160 centi magas, különben tutira kitört volna a nyaka. Nagy nehezen lehiggadt, de megértem szegényt, most lakatoltatta 70-ért a szuzit.

A kórokozó egy igazi csehszlovák Passat volt, szlovák rendszám, cseh sofőr, szerencsére teljesen normális volt és segítőkész, mindent elismert. A rendőrök csak épp arra jártak, és jöttek segíteni, így csak a kék-sárga töltögetés maradt, meg a kárrendezés.

Viszonylag gyorsan kijött a kárszakértő, felmérte a kárt a Mondeoban, hátsó lökös csere, fény, hátfal kasztni elemek csere, lakat+fény. Bíztatott, hogy talán meglesz a gazdasági totálkár, hát marha boldog voltam.

Az autóm amúgy igen jó állapotban van, egy 99-es Mondeoról beszélünk, akit 6 éves kora óta nevelek, beletettem 100 000 km-t, de soha sem hagyott cserben. Rendkívül jó konstrukciónak tartom, leszámítva a futóművet, ami kissé alulméretezett, így a magyar utak miatt a szokásosnál több törődést igényel, de még így sem vészes. Szigorúan kapta a friss olajat tízezrenként, a motorja szerintem most is ugyanolyan, mint 100 000 km-rel ezelőtt.

vasarlaskor2.jpg

Ilyen volt, amikor vettem, 2005 telén

vasarlaskor1.jpg

6 évesen, sérülésmentesen, 96ezerrel az órában

Én nagyon szeretem, de 13 év után kezdett rozsdásodni a szokásos két hátsó sárvédőív és a két küszöb, az első lököst cserélni kellett (kisfiam még tanulóvezetőként egy meredek utcában Y-fordult, és nekigurult egy lépcsőnek), az új egy éve nincs lefényezve. Szóval elméláztam, semmi sem tart örökké, vajon nem ez-e az alkalmas időpont egy cserére?

De körbenéztem, hogy kb. milyen (japán) autót vehetnék a Mondeoért meg némi cash-ért cserébe, de akárhogy is néztem, nem találtam olyat, amibe szívesen átülnék. A mondeo elég nagy és biztonságos, és minden szükséges extrával fel van szerelve, ami nekem kell (szervó, 2 lufi, abs, digit klíma, elektromos, fűthető tükrök, ködlámpa, stb.), és persze megintcsak 10év körülit kapnék hasonló felszereltséggel, ki tudja, milyen előélettel, így úgy döntöttem, marad! Persze a szívemhez is nőtt, de ezt a tényezőt próbáltam figyelmen kívül hagyni, nem túl sok sikerrel.

IMG_1365.JPG

Ez már idén készült

Tiszta szerencse, hogy nem sokkal később egy Ducato benézte a jobb kanyart az Erzsébet híd budai hídfőnél, és a fellocsolt úton akkorát fékezett, hogy keresztbe fordult és nekiment a jobb hátsó ajtómnak.

Ez se rossz sztori, amúgy: el akart húzni, ki kellett szállnom, szigorúan és ellentmondást nem tűrően néznem,  és elállnom az útját, hogy lehúzódjon. Meg is tette, utána már nem volt pofája elhúzni. Kérdezem tőle:
- Van betétlapod?
- Hát az meg minek kéne? Én csak fékeztem... - lol
- Én meg csak mentem a sávomban békésen, amíg nekem nem jöttél!
- Én nem hiszem, hogy kéne adnom betétlapot. - mondja ő. - WTF???

Miért képtelen 10 emberből kilenc felvállalni a felelősséget semmiért? Mi lenne, ha egyszer széttárná a kezét, hogy "hát igen, ezt most elbasztam" vagy valami? Mi történne?? Fel nem foghatom, az ilyen ember hogy tud tükörbe nézni!

Na mindegy, persze hívtam rendőrt, oszt' mingyá lett kék-sárgám is, felelősség elismerve.

A legviccesebb az volt, mikor megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy a biztonságos követési távolság szabálya nem úgy szól, hogy akkora távolságot kell tartani, hogy biztonságosan meg tudj állni, vagy legalább a melletted lévőnek menj neki és ne annak, aki előtted van!

Erre - a rendőrök előtt! - képes volt azzal érvelni, hogy ez egy kétsávos egyenes útra még igaz, de a háromsávos kanyarodó útra nem... no comment. Még a rendőrök se bírták röhögés nélkül.

A következő kedvencem az alábbi párbeszéd volt, mikor mondtam neki, hogy
 - Nézd meg a hátsó ajtómat, nekem jöttél, és benyomtad.
 - Hidd el, ha én direkt neked akartam volna menni, akkor te már leestél volna a felüljáróról! - mondja ő
 - Nem azt mondtam, hogy szándékosan jöttél nekem, hanem azt, hogy nekem jöttél!!!
 - Igen, nem mondtad, de folyamatosan ezt akarod sugallni... - mondja már a rendőröknek! :)))

IMG_1376.JPG

A ducato bal hátsó lökhárítója mély nyomokat hagyott bennem...

Próbáltam neki elmagyarázni, a szándékosság és a felelősség szavak közti különbséget...hogy attól még, hogy nem volt szándékos, attól még kárt okozott, így felelősséget kell vállalnia érte. Nem jártam sikerrel.

Végig nem tudtam eldönteni, hogy emberünk ennyire ostoba, vagy csak játssza az eszét. Végül abban maradtam magammal, hogy valószínűleg mindkettő.

Nade, hogy ne kalandozzak el ennyire, a lényeg, hogy a két kár együtt már elég jó alapot jelentett az autó kipofozására, vagyis a sérülések javításán felül a két hátsó ívet és a két küszöböt is ki tudom majd cseréltetni, és kap fényt az első lökös is.

Így is lett, jelenleg a Mondi Dunavarsányban rehabilitálódik, teszek majd fel képeket, ha mindez igaz, csinálnak nekem a srácok a javításról!

javitas.jpg

Bontás megkezdve, a jobb küszöb már kivágva, ott az új is mellette

A bejegyzés trackback címe:

https://dugohuzo.blog.hu/api/trackback/id/tr435390309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

virago 2013.08.27. 10:53:47

sajnálom a dolgot, nekem annó 375 km !!! volt a négyütemű trabantomban amikor egy holtrészeg zsiguli lealázta, hátúlról, kb 80 al. az álló autót. de majd szóban..
szóval sajnálom, ez nagy tortúra akárhogy is nézzük.
süti beállítások módosítása